udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
53
találat
lapozás: 1-30 | 31-53
Névmutató:
Pál István
1990. április 4.
Napvilágot látott az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság folyóiratának az első száma, az Info. A kétnyelvű lap a szaklapok szemléje kíván lenni. Az első /márciusi/ számban Hoch Sándor, Pál István, Lőwy Dániel, Tóth Zsigmond és Dáné Tibor Kálmán írásai olvashatók. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ 2003. április 11.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai-módszertani Magiszter /Csíkszereda/ című folyóiratát ápr. 5-én mutatták be a szovátai Teleki Oktatási Központban. Rovatai: Műhely, Nézőpont, Örökség, Könyvespolc, Hírek, események. Az első számban dr. Setényi János Minőség és magyarság - gondolatok az ezredforduló erdélyi magyar oktatásügyéről című tanulmánya található. Negyedévenként jelenik meg, főszerkesztője Takács Éva. A szerkesztőbizottság tagjai: Lászlófy Pál István, Burus Siklódi Botond, Fodor László, Szabó K. Attila és Székely Győző. /(mezey): Magiszter - a pedagógusok folyóirata. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./2003. november 17.
Nov. 15-én kiosztották az idei Ezüstgyopár-díjakat a romániai magyar pedagógusoknak a szovátai Teleki Oktatási Központban. A 35 kitüntetett oktató között az óvónőtől a lelkipásztorig szinte minden pedagógusi kategória képviseltette magát. Meg kell ünnepelni azokat, akik vállalva mindenféle nehézséget, életpályájukat az oktatásra és a nevelésre szánták - mondta köszöntőbeszédében Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöke. Balogh Gizella, kolozsvári magyar szakos tanárnő több mint két évtizeddel ezelőtt vonult nyugdíjba. A hetvenes éveit taposó tanárnő nemcsak diákokat készít fel a felvételire, hanem a Római Katolikus Nőszövetség Szent Raffael Köre elnökeként továbbra is a civil társadalom aktív tagja. Az immár hatodik alkalommal kiosztott Ezüstgyopár-díj létrehozására azért volt szükség, hogy a társadalom is vegye észre: a pedagógusokat meg kell becsülni. Az ünnepély végén a Gergely-Simon Ibolya által vezényelt csíkszeredai Harmónia Kamarakórus, és a nap egyik díjazottja, Szilágyi Zsolt sepsiszentgyörgyi karnagy és zenetanár lépett fel. /Szucher Ervin: Elismerés az oktatóknak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./2005. január 5.
Szentkatolna község önkormányzata az Illyés Közalapítvány támogatásával a múlt esztendő végén színes, fényképes községismertetőt jelentetett meg. A kiadványt összeállította és szerkesztette dr. Borcsa János magyartanár, irodalomkritikus. Az igényes kivitelezésű füzet a nagyközséget alkotó Szentkatolna, Hatolyka, Kézdimartonfalva, Kézdimárkosfalva és Imecsfalva legfontosabb történelmi-földrajzi adatait, látnivalóit tartalmazza, s bemutatja a község legnevesebb szülötteit: Bakk Endrét, Bálint Benedeket, Bálint Gábort, Barabás Miklóst, Bodola Lajost, Csereiné Zathureczky Emíliát, Mágori Varga Bélát, Tóth Györgyöt és Pál Istvánt. A füzet a sepsiszentgyörgyi Cova-print nyomdában készült. /(Iochom): Községismertető Szentkatolnáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./2006. február 3.
Amennyiben a baróti polgármesteri hivatal nem talál megfelelő területet Miklósváron a művelődési otthon felépítésére, akkor azt a Kálnoky Alapítvány biztosítja, illetve elkészíti az építészeti tervet is – állapodtak meg a felek két esztendővel ezelőtt. Február 1-jén gróf Kálnoky Tibor, a pénzügyi bizottság tagjai és Pál István miklósvári képviselő ebben az ügyben folytattak nem hivatalos megbeszélést. A szövetkezeti épülettel szemben Kálnoky Tibor által felajánlott területet fekvése és a megközelítés szempontjából megfelelőnek találták az önkormányzati képviselők, csak azt kifogásolták, hogy mindössze 625 négyzetméter, s így nem lehet megfelelő zöldövezetet és parkolót kialakítani. Kálnoky Tibor elmondta, bár a tulajdonában levő terület nagyobb, de azon Miklósvár egyik legrégebben épített háza áll, a többit nem hajlandó átengedni. Az 1811-ben épült ingatlant fel akarja újítani. Végül megegyeztek: a területet csak telekkönyvileg osztják meg, de kerítés nem fogja elválasztani, így mindkét fél szabadon használhatja a másik tulajdonát. Zakariás Attila építész által készített tervek alapján Erdővidék legszebb művelődési otthona készül Miklósváron, lesz benne 130 férőhelyes előadóterem színpaddal, karzattal, illetve konyha és mosdó is. /(hecser): Megvan a terület – kész a terv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./2007. július 3.
Bár kedvezően bírálták el a magyarországi pénzosztó szervezetek a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) pályázatait, még nem érkezett meg sem a Bolyai Nyári Akadémia idei tanfolyamainak költségei fedezésére szánt összeg, sem a szervezet működését biztosító pénzalap – tájékoztatott Lászlófy Pál István, az RMPSZ elnöke. Ennek ellenére Bolyai Nyári Akadémia óvodapedagógusok számára indult tanfolyama megkezdődött Csíkszeredában. A magyarországi előadók által vezetett tanfolyamon harmincan vesznek részt. Ezzel párhuzamosan zajlik a tanítóknak meghirdetett módszertani tanfolyam, harminc tanítóval. A rendezvény negyedét tudják fedezni helyi forrásokból, a többi magyar állami támogatásból származott minden évben. /Sarány István: Bolyai Nyári Akadémia – Késik a megítélt támogatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./2008. március 20.
Ma talán a Bányai János Műszaki Szakközépiskola Székelyudvarhely legmodernebb, legjobban felszerelt középiskolája. Három informatikai szaktermében utolsó generációs számítógépek, interaktív táblák, a műhelyekben CNC vezérlésű gépek vannak, az oktatói kar is elismert tanárokból, szakemberekből áll. Fa- és fémipari, építészeti és elektronikai szakképzést nyújtanak, vannak könnyűipari és szolgáltatási szakmák, például fodrászképzés, de itt működik a város egyetlen sportosztálya is. Nappali tagozatán több mint nyolcszázan tanulnak, 60 százalékuk a Székelykeresztúr–Parajd–Szentegyháza háromszögből ingázik. „Mi a szaktudást biztosítjuk, a presztízst, a megbecsülést a társadalomnak kellene biztosítania” – mondta Szakács-Pál István, a Bányai igazgatója. A műszaki szakközépiskolák társadalmi megítélése nem javult, továbbra is az oktatási rangsor végére sorolják őket. A Bányai János Műszaki Szakközépiskola 2002-ben PHARE pályázaton nyert 260 ezer eurót az iskola fejlesztésére. Az iskolának nincs tornaterme, a tornatermet tíz éve ígérik. Bányai János (1886–1971) tanár, geológus, muzeológus nevét 1991-ben vette fel a székelyudvarhelyi 1-es Számú Ipari Szakközépiskola, az 1893-ban alapított Kő- és Agyagipari Szakiskola jogutódjaként több mint százéves múltja van az intézménynek. /Kovács Csaba: Szakképzés vagy elméleti oktatás? = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./2008. szeptember 17.
Tíz év után először Kovászna megyében gyarapodott a beiskolázott gyermekek száma. Háromszéken szeptember 15-én összesen 39 310 óvodás és iskolás kezdte el az új tanévet, 616-tal többen, mint tavaly, mondta el Keresztély Irma főtanfelügyelő. 1998-ban 46 768 óvodással és diákkal kezdték meg a tanévet. Azóta azonban minden évben mintegy ezer gyerekkel kevesebb volt az oktatási rendszerben. A szakemberek szerint az idei létszámnövekedés azzal magyarázható, hogy sikerült minden gyereket beiskolázni, azokat is, akik az előző években nem jártak egyetlen tanintézetbe sem. Azonban Futásfalván az alacsony gyermeklétszám miatt idéntől megszüntették az V–VIII. osztályos tagozatot. A tucatnyi gyereket minden reggel iskolabusszal beszállítják a községközpont torjai iskolájába. Ugyanez volt a terv a kézdiszárazpataki Ópra Benedek-iskolában is, de a szülők tiltakozása miatt a felső tagozat megszüntetését egy évvel elhalasztotta a tanfelügyelőség. Illés Ildikó Maros megyei helyettes főtanfelügyelő szerint is rendkívül örvendetes, hogy mind az óvodások, mind az elemisek száma növekedett, csökkent viszont az V–VIII. osztályosok, valamint a középiskolások száma. Aggasztó, hogy míg a megye magyarsága 40 százalék körüli, addig a gyerekeknek mindössze 30 százaléka részesül anyanyelvi képzésben. Érezhetően nő a magyar gyermekek száma, a Bihar megyei óvodákban több óvodai csoportot indítottak, tájékoztatott Pető Csilla szaktanfelügyelő. A falvakban az első osztályok elindítása nem jelentett gondot, Nagyváradon azonban már akadtak problémák. Várad-Őssiben három éve nem sikerül első osztályt indítani, és Várad-Velencén a 2-es számú iskolában sincsenek magyar elsősök. „A gyermekek nem fogynak el, csak a szülők inkább belvárosi iskolába hozzák őket, a Szent László Gimnáziumban például két első osztály indult, a George Cosbuc-iskolában három. Nincs lényegi változás a Hargita megyei tanulólétszámban, az idén 58 300 iratkoztak be a megye oktatási intézményeibe. Az óvodába jelentkezők száma nőtt, de csökkent a szakiskolába jelentkezők száma, ecsetelte a helyzetet Bondor István megyei főtanfelügyelő. A szakiskolák évek óta beiskolázási gonddal küszködnek, erősített meg Szakács-Pál István, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola igazgatója. Három osztályt indítottak, de a tervezett kilencvenes létszámot nem tudták kitölteni, hatvan diákjuk van. Hargita megyében idén 12 400 diák iratkozott elméleti középiskolába, míg szakiskolába mindössze 3300 tanuló, 200-zal kevesebb, mint 2007-ben. /Bálint Eszter, Bíró Blanka, Fried Noémi Lujza, Kovács Csaba, Szucher Ervin: Még utolsó nap is iratkoztak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./2009. január 29.
Elhunyt Dr. Dóczy Pál István (Kőrösbánya, 1910. ápr. 21. – Marosvásárhely. 2009. jan. professzor. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa megrendüléssel búcsúzik dr. Dóczy Pál István egyetemi tanártól, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tiszteletbeli professzorától, az egyetem és az orvosképzés egyik megalapítójától, a belgyógyászat nagy hírű képviselőjétől. Tudományos munkásságát több száz, hazai és külföldön megjelent tudományos dolgozat fémjelzi. Szakkönyvek és egyetemi jegyzetek szerzője és társszerzője. Dr. Dóczy Pál 1995 és 2001 között a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi tagja volt. /Prof. Dr. Dóczy Pál István. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./2011. április 7.
Kollégiumépítésért fogtak össze
Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ csíkszeredai kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást önkormányzatok, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, közéleti szereplõk, neves tudósok és kutatók. A Márton Áron és Segítõ Mária gimnáziumoknak helyet adó épületben ugyanis a jelenleg zajló felújítás után már nem mûködhet tovább a bentlakás.
Példaértékû összefogás kezdõdött két évvel ezelõtt Csíkszereda és Hargita megye önkormányzata, valamint az egyház között. Ennek eredményeként újul meg a 100 éve épült római katolikus gimnázium, Csíkszereda legmonumentálisabb mûemlék épülete. A felújítás után azonban az épületben többé már nem kaphat helyet a bentlakás, melynek így megszûnésével a gimnázium elveszíti regionális elitképzõ szerepét.
Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást - amely egyben szándéknyilatkozat is - a megyei és a helyi tanács, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, valamint közéleti szereplõk, neves tudósok, kutatók, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium volt diákjai és bentlakói tegnap a csíkszeredai megyeházán. A dokumentumot aláírta Hargita Megye Tanácsa részérõl Borboly Csaba elnök és Petres Sándor alelnök, Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, Sárosi Béla helyi tanácsos, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) örökös tiszteletbeli elnöke, a Márton Áron Gimnázium egykori iskolaigazgatója, Ferencz S. Alpár fõtanfelügyelõ, Korodi Szabolcs építész és Darvas-Kozma József fõesperes. A kollégium megépítésének kezdeményezõi továbbá Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, Fülöp Tünde egykori bentlakó, jelenleg a göteborgi egyetem professzora, Korodi Attila parlamenti képviselõ, dr. Kristály Sándor, Románia kiemelkedõ matematikusa, egyetemi docens, valamint Rafain Zoltán megyei tanácsos, a csíki közbirtokossági szövetség vezetõje. Mint azt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a dokumentum aláírásakor elmondta, várják a további támogatók csatlakozását. A felhívás és szándéknyilatkozat aláírói egyetértettek a kollégium megépítésének fontosságában, és lehetõségeik függvényében mindannyian támogatni szeretnék a terv megvalósulását. Sárosi Béla a tervismertetõ során a száz évvel ezelõtt történtekre emlékeztetett - szerinte az akkori példaértékû összefogást kell megismételni a jelenben is, hogy felépülhessen a kollégium. Borboly Csaba, a Márton Áron Gimnázium egykori végzõseként és bentlakójaként kiemelte, Székelyföldnek szüksége van ma is az elitképzésre, amely olyan intézményekben valósulhat meg, amely a tanórák utáni közösségépítést is biztosítja. Szerinte ide kell gyökereztetni a fiatalokat, ebben fontos szerepet tölthet be a kollégium közösségépítõ jellege.
Korodi Szabolcs ismertette a kollégium építésére vonatkozó eddigi terveket. Szerinte a Márton Áron és a Segítõ Mária gimnázium, valamint a Nagy István Mûvészeti Líceum számára elképzelt kollégium egy tágabb kulturális régiótervezés is egyben, amely az eddig történtek feltérképezésén alapul. Elképzelésük szerint a jelenlegi igényeknek egy 200-400 fõs, 4000-6000 négyzetméteres kollégium felelne meg. Ezt 3,5-5 millió euróból lehetne megvalósítani. Az építész szerint a gimnázium udvara lenne a legmegfelelõbb helyszín a kollégium felépítésére, azonban errõl még nem született döntés.
Lászlófy Pál István tapasztalataira alapozva elmondta, ez a kollégium sokat adna a térség magyar közösségének. Emlékeztetett, a gimnáziumhoz kötõdõ két nagy magyar püspök, Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron is mennyire fontosnak tartotta a kollégium közösségépítõ, nevelõ szerepét. Ferencz S. Alpár az infrastruktúra mellett a tehetséggondozás fontosságát hangsúlyozta, és e téren támogatásáról biztosította az elképzelést. Antal Attila - mint Csíkszereda oktatásért felelõs alpolgármestere - szerint a jelenlegi törvényes keretek mellett nagy kihívás egy ilyen kollégium megépítése és fenntartása mind infrastruktúra, mind tartalommal való feltöltés szempontjából. Folytatjuk az eddig elkezdett folyamatot, partnerek vagyunk a megvalósításban - mondta az elöljáró. Darvas-Kozma József az egyház támogatásáról biztosította a terv kivitelezését. Kiemelte, a kollégium erõsíti az intézményt, neveléssel egészíti ki az oktatást. A fõesperes ugyanakkor elmondta, amennyiben a gyakorlatban is visszakapja az egyház azt az épületét, amelyet jelenleg az erdészeti hivatal foglal el, ezt felajánlanák egy kollégium mûködtetésére. Korodi Attila, Kristály Sándor és Fülöp Tünde levélben fejezte ki támogatását a kollégium felépítése kapcsán. Petres Sándor szerint - aki számára a családi hagyomány továbbvitele szempontjából is fontos lenne a kollégium megépítése - hosszú úton indultak el, a jelenlegi esemény, a szándékuk kinyilvánítása az elsõ lépés a megvalósítás felé. A konkrét tervezési folyamattal Korodi Szabolcs foglalkozik, a megye, a város és a parlamenti képviselet pedig a lehetséges pénzügyi forrásokat igyekszik megszerezni.
Hargita Népe (Csíkszereda)2011. augusztus 9.
Csütörtökön kezdődik a 21. Csángó Fesztivál Jászberényben
MTI - Népzenei koncertek és folklórműsorok sora, zenés-táncos felvonulás, valamint népművészeti vásár kínál szórakozást az augusztus 10. és 14. között tartandó 21. Csángó Fesztiválon Jászberényben.
„A rendezvény fő célja kezdete óta változatlan, bemutatni a csángó magyarok mindennapjait, sajátos kultúráját, ezzel segítve a fennmaradásukért, hagyományaik megőrzéséért folytatott küzdelmüket” – mondta el Dudás Dóra, a magyarországi fesztivál kommunikációs vezetője. Tájékoztatása szerint a négy nap alatt több mint fél száz program, négy kísérőrendezvény lesz csaknem ezer közreműködővel. Húsz zenekar, tíz helyi, valamint Moldvából, Gyimesből és Erdélyből húsz hagyományőrző együttes lép fel a különböző programokon. Rajtuk kívül kenyai, spanyol, szerb és venezuelai művészeti csoportok érkeznek produkcióikkal a Jászság fővárosába. A csütörtöki nyitónap a Csík Zenekar koncertjével indul, majd Színes világ címmel külföldi együttesek adnak ízelítőt népük folklórjából. Pénteken a Jászság Népi Együttes Tiszta szívből című műsora látható Pál István Szalonna és bandája közreműködésével. Újabb külföldi fellépőkkel folytatódik a Színes világ, amelyet a Cimbaliband zenekar éjszakai koncertje követ.
Mindkét nap végén nemzetközi táncházat is szerveznek a tánckedvelőknek. Szombaton elsőként Lőrincz Györgyné Hodorog Luca moldvai csángó énekes emlékére tartanak szentmisét. Az idős nő az 1991-es Csángó Fesztiválon Jászberényben hunyt el, és kérésére a városban helyezték örök nyugalomra. Kellemes kikapcsolódást ígér a délutáni táncforgatag a város főterén. A hagyományos menettáncban, amelyet a lovasok kísérnek, több mint 500 zenész és táncos vesz részt. Este Csángó képek címmel a moldvai és gyimesi csángók, majd Értékeink címmel erdélyi, vajdasági és felvidéki hagyományőrző táncosok, zenészek adnak gálaműsort. A táncházban a Napra zenekar koncertezik. Vasárnap, a fesztivál zárónapján a hagyományőrzők, a külföldi együttesek és a Jászság Népi Együttes táncosai ismét a közönség elé lépnek a Viszontlátásra Jászberény elnevezésű gálaműsorban. A fesztiválhoz kapcsolódva magyar–magyar konferenciát is szerveznek, amelyen arra keresik a választ, hogyan segíthető elő a csángók megmaradása.
A Csángó Fesztivált, amely mára nem csupán a csángó magyarok, hanem a magyarországi hagyományőrzés egyik legfontosabb rendezvényévé nőtte ki magát, a Folklór Kulturális Közalapítvány és Jászság Népi Együttes rendezi. Krónika (Kolozsvár)2011. december 10.
Húszéves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Ünnepi közgyűlést rendeztek a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, a rendezvényen részt vett Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára is.
Az oktatási államtitkárság MTI-hez szombaton eljuttatott tájékoztatása szerint a kereszténydemokrata szakpolitikus, aki nemcsak pedagógus, hanem a Magyar Állandó Értekezlet oktatási és kulturális szakbizottságának elnöke is, elismeréssel méltatta a szövetség húszesztendei tevékenységét, azt „a tiszteletre méltó elszántságot", amellyel óvták a magyar anyanyelvű oktatást, megszervezték a pedagógusok továbbképzését a Kárpát-medencében, biztosították érdekvédelmüket.
Hoffmann Rózsa méltatta mindazt a fáradhatatlan munkát, amelyet a tehetséggondozástól kezdve a tankönyvek előkészítésén át végeztek azért, hogy „sok ezer gyermek lelkébe elültessék az összetartozás érzését, s megerősítsék azt a meglévő láthatatlan köteléket az anyaország és az elszakított nemzetrészek között, amelyet a közös szó, a közös anyanyelv jelent".
Az államtitkár – a tájékoztatás szerint – szólt azokról a változásokról is, amelyek előtt a magyar köznevelési és oktatási rendszer áll.
Emlékeztetett arra, hogy a kormány röviddel megalakulása után a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásával egyértelművé tette, hogy nemzetstratégiai célja a magyarság erősítése.
Az államtitkárság közleményében kitért arra is, hogy a szövetség tagjainak száma mára megközelíti a nyolcezret, „ők valamennyien meggyőzően képviselik a romániai magyar közoktatásban tanuló 167 ezer diák és majd 15 ezer pedagógus érdekeit".
A szövetség Országos Információs Irodája, továbbá négy területi központja: a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási Központ, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a nagyváradi Partiumi Oktatási Központ és a csíkszeredai Székelyföldi Területi Oktatási Központ átfogja a határon túli magyar közoktatás egészét, segítséget nyújt a magyar nyelvű oktatás stratégiájának kidolgozásához, gondoskodik a magyar nyelvű oktatásban dolgozók szakmai továbbképzéséről, az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséről, a magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztéséről – írták.
A közlés kitér arra is, hogy Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke felkérte Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárt, hogy 26 erdélyi honfitársával közösen a jelenlétében tehessék le állampolgári esküjüket a csíkszeredai magyar konzulátuson. MTI
Erdély.ma2012. augusztus 27.
Nem szabad félni! – Kitartó a Mikóért kiállók csapata
Szombaton ötvenkettedik alkalommal vonult a Székely Mikó Kollégium elé Sánta Imre bikfalvi református lelkész és az időközben mögéje felsorakozók lelkes csapata, hogy tiltakozzanak az intézmény visszaállamosítási kísérlete ellen.
A tiszteletes elszántságának köszönhető, hogy a világ magyarsága még idejében tudomást szerezhetett a székelységet fenyegető újabb veszedelemről, és azt is megértette, hogy össze kell fognunk, mert a létünkre törnek a döntéshozókat mozgató sötét erők.
Az elmúlt hétvégén eme összefogás jegyében csatlakozott a tüntetőkhöz a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének küldöttsége is, amelynek tagjai a kialakult helyzetről lapunknak is nyilatkoztak. Lászlófy Pál István örökös tiszteletbeli elnök a következőket tartotta fontosnak elmondani: „A templom és az iskola egysége adja azt a biztonságot, amely a nemzetünk megmaradását szolgálja, ezért nyugdíjas magyar pedagógusként, de szülőként és nagyszülőként is határozottan tiltakozom a kollégium egyházi tulajdonból való kivonása ellen. Mi ebben a konkrét esetben is az igazság oldalán állunk, így nem szabad félnünk, hangot kell adnunk tiltakozásunknak, mert ha most engedünk, azt hiszik, hogy bármikor bármit megtehetnek velünk.”
Dr. Péter Sándor, a Kovászna megyei szervezet elnöke így vélekedett: „Attól tartunk, hogy az iskola visszaállamosítása után a hatalom újabb ellenünk irányuló lépéseket tesz, amelyek következtében lassan elveszítjük az elmúlt 22 év alatt kínkeservesen kiharcolt jogainkat. Mivel az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy e jogállamnak bemutatott országban a legelképesztőbb fordulatok is megtörténhetnek, nekünk is fel kell készülnünk minden lehetőségre.” Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma2012. december 3.
Ünnepelt a Procardia
Méltó és rangos rendezvénysorozattal ünnepelt csütörtökön a marosvásárhelyi Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság megalapításának 20. évfordulója alkalmából. A Kultúrpalotában, majd az Arany János utca 46. szám alatti új rehabilitációs központ avatásán zajló eseményre orvosokat, munkatársakat, szervezeteket és olyan barátokat hívtak meg, akik az évek során együttműködtek a hírneves gyógyászati központtal.
20. évforduló, 40 éves múlt
Dr. Kikeli Pál István professzor, a Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság elnöke, aki húsz évvel ezelőtt indította útjára a központot, a Kultúrpalota kistermében foglalta össze a kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitáció területén elért eredményeket. A munka tulajdonképpen 40 évvel ezelőtt kezdődött, ebből az utóbbi 20 év a Procardia "kötelékében" vált teljes körű egészségügyi rendszerré. A 15.000 pácienst nyilvántartó Procardia széles körű gyógyászati szolgáltatásáról múlt heti sajtótájékoztatóján is beszámolt az orvosprofesszor, erről lapunk akkor részletesen tájékoztatott.
"Mindig empátiával nyúlnak a beteghez"
Az ünnepségen nagyon nagy hangsúlyt kapott a köszönet és az elismerés. Egyrészt a Procardia iránt, másrészt azok iránt, akik együttműködtek a társasággal és segítették munkájukat. Számtalan emlékdíjat adtak át. Köztük dr. Brassai Zoltán professzornak, Fülöp Ilonának, a Lazarenum Alapítvány elnökének, aki az alapítvány megalapításához járult hozzá, dr. Dumitru Zdrengeának, dr. Florin Mitunak, dr. Daniel Gherasimnak, dr. Mihaela Sucevanunak, akik az ország többi orvosi egyetemi központjaiban a Procardia ösztönzésére hoztak létre szív- és érrendszeri klinikákat, illetve vezetik a szív- és érgyógyászati központokat. Emlékdíjat kapott még dr. Albert István, a sepsiszentgyörgyi, dr. Tatár Márta kovásznai, dr. Láng László szatmárnémeti szívgyógyász, akik dr. Kikeli Pál irányításával kezdték el a gyógyítást. Díjat kapott még a hollandiai Anton Dronkers és Jacqueline Schoonwater, akik a kezdetekben járultak hozzá a székházvásárláshoz. A díjazottak részéről nagyon sok méltatás hangzott el a Procardiánál kifejtett munkáról. Talán a legfontosabb, amit Fülöp Ilona fogalmazott meg: – Mindig empátiával nyúlnak a beteghez. Az idősotthon betegeit is szeretettel látják el. Itt mindig a minőség volt a szempont – összegzett a felszólaló.
Felavatták és bemutatták az új rehabilitációs központot
Az ünnepségsorozat keretében nem mindennapi alkalomra került sor: felavatták és bemutatták az új megelőző, rehabilitációs és oktatóközpontot. Dr. Kikeli Pál ennek létrehozásáról és szükségességéről beszélt. A központ három funkciót tölt be: megelőző programokat bonyolít, rehabilitációt végez és oktatóközpontként működik. Az új központban több rehabilitációs szolgáltatást nyújtanak korszerű felszerelések, eszközök segítségével, ami a betegek minőségi gondozását szavatolja. Bartha Zsuzsa, a Procardia Gymnastic Club gyógytornásza a fizikoterápiás rehabilitációról beszélt. Náznán Jenő a Rotary Téka Klub részéről a közös együttműködések eredményeit vázolta.
Szalagvágás után a résztvevők tízes csoportokban megtekinthették a központ kezelőtermeit, a hidroterápiás, a sós levegőjű inhalációs termet, a tornatermet, a gerinckezelésre alkalmas speciális gyógytornatermet, amelyeket vadonatúj felszerelésekkel láttak el.
A rendezvénysorozat este hangversennyel zárult a Marosvásárhelyi Filharmónia előadásában.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2013. június 17.
Huszártalálkozó Rákóczi cserefájánál
A 60 éves Miholcsa József alezredest köszöntötték
Egy kis fantáziával akár 200 évet is visszautazhatott az időben, aki szombaton a Rigmány melletti – a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által táborozóhelyként és madártani megfigyelésekre használt tisztásra tévedt. A helyi hagyományőrző huszárok ugyanis találkozót szerveztek, amelynek célja, elmondásuk szerint, a különböző alakulatok együttléte volt. Meglepetésnek szánták a 60. életévét betöltő Miholcsa József alezredes felköszöntését, aki a huszármozgalom kezdeményezője, ösztönzője megyénkben.
A természetvédő egyesület által a szervezők rendelkezésére bocsátott jurták, a lóállások és a hely hangulata, az egyenruhák egy kis történelmi utazást tettek lehetővé, hiszen elképzelhető, hogy a huszárság korában valójában hasonló körülmények között találkoztak a bajtársak, akik a fegyvernem kötelezettsége alatt egész Európában derekasan megállták a helyüket a csatamezőkön. Ma a hagyományőrző huszárság – nemcsak jelmezes játékot jelent azok számára, akik anyagi áldozatok árán korhű ruhákat készítenek, lovakat tartanak –, hanem összetartja azt a közösséget, amely felvállalja erkölcsi tartásban, gondolkodásban, szellemi hozzáállásban mindazt, ami tulajdonképpen híressé, elismertté tette a korabeli huszárokat – mondta Miholcsa József, akinek az ötletére szervezték meg a rigmányiak a találkozót.
Csipán Csaba, a rigmányi alakulat vezetője, a találkozó főszervezője elmondta, azért nem volt nyilvános a rendezvény, mivel ez tulajdonképpen azoknak a Maros megyei hagyományőrző huszáralakulatok képviselőinek szólt, akik gyakran vendégül látják őket, s ezért "illett viszonozni ezt". S hogy ne csak beszélgetés, mulatozás legyen, úgy döntöttek, hogy ügyességi versenyen is összemérik tudásukat. Délelőtt a Militari –háromnapos összetett lovas verseny – mintájára három próbát kellett végrehajtaniuk a benevezőknek. A "vitézségi vetélkedő" abból állt, hogy a pályán elhelyezett szalmabálákon ugratták át a lovakat, utána három oszlopra szúrt "török fejet kellett porba hullatni", majd egy oszlopra helyezett karikát felszúrni a kardra és egy másikra tűzni, végül dárdát hajítottak célpontba – ezek a gyakorlatok a hajdani harci előkészületekhez tartoztak. Természetesen a huszár elválaszthatatlan lovától, sok esetben úgy jött ki győztesen egy-egy csatából, hogy a ló is megfelelően tudta teljesíteni a parancsokat. Ezért a másik két akadály a ló képességeit, illetve a ló és lovas közötti összhangot jelezte. Az idomítási vetélkedőben különböző, a lovak számára elég nehéz irányítási feladatokat kellett elvégezni, míg az ügyességi próbán a huszár olyan gyakorlatokat végzett, amelyekkel az összpontosítási képességek kerültek előtérbe. Többek között egy vízzel telt pohárral ügettek, arra vigyázva, hogy minél kevesebb loccsanjon ki belőle. A jelenlevő hagyományőrző alakulatok (Mátyás, Würtemberg huszárok, 9-esek, lófőszékelyek) egy-egy képviselővel neveztek be. A szerzett pontszámok alapján a vetélkedő abszolút győztese Berekméri Botond sárpataki Mátyás-huszár lett.
A találkozón először osztották ki a gróf Bethlen Gergely érdemérmet is, amelyet Miholcsa József alapított, annak az Abafáján született 1848-as honvéd huszárnak az emlékére, aki a marosvásárhelyi királyi tábla írnoka, később az erdélyi udvari kancelláriánál tisztviselő lett. 1848 augusztusában Kolozsváron részt vett a Berzenczey László parancsnoksága alatt szerveződő "Kossuth" önkéntes lovascsapat egy egységének felállításában. Októbertől a lovascsapat egy századának élén harcolt a román felkelők ellen. Novemberben őrnaggyá léptették elő és az önkéntes lovascsapatból szervezett 15. (Mátyás király) huszárezred 1. osztályának parancsnokává nevezték ki. Jelentős szerepe volt a császári hadsereg erdélyi központjának bevételét eredményező március 11-ei nagyszebeni ütközetben. A világosi fegyverletétel után Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor Szerbián keresztül Franciaországba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. 1859-ben a Kossuth Lajos vezetésével megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-tól tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. 1866-ban a poroszországi magyar légióban (Klapka-légió) szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. augusztus 3-ai akciójában, melynek során a Jablonkai-hágón keresztül benyomultak magyar területre. 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért.
– Hősiessége, a szabadságharc eszméi melletti kitartása igazán példaértékű, ezért ezt a kitüntetést ezentúl azok kapják, akik sokat tesznek a hagyományőrzésért – mondta Miholcsa József.
Az idei kitüntetettek: Pál István, Márton Levente Szovátáról, Csipán Csaba Rigmányból, Mátyás László és Jankovics Ferenc Marosvásárhelyről, illetve Bodonból – voltak.
A nap fénypontja délután következett. A több mint 100 résztvevő, köztük közel 70 huszár – az utóbbiak díszsorfalat állva – köszöntötte fel a 60 éves szobrászművészt, aki meghatottan fogadta barátaitól a jókívánságokat, amelyeket Veress Gergely polgármester is tolmácsolt a község lakói nevében, aki házigazdaként védnöke is volt a rendezvénynek.
Azt is megtudtuk, hogy a hely valóban kötődik a huszárhagyományokhoz, ugyanis a tisztáson levő több száz éves cserefa tövében a szabadságharcok idején pihent meg katonái körében II. Rákóczi Ferenc. Borbély Sámuel helybéli lakos azt is elárulta, hogy a tulajdonában van az a villa, amellyel a fejedelem étkezett.
A kora délután még egy érdekes mozzanatnak is tanúi lehettünk: Váradi Csabát a hagyományoknak megfelelően tisztté avatták. Bajtársai nyeregre hasaltatták, a fejét letakarták a mentével majd a kardpengével elfenekelték arra ösztönözve, hogy tartsa be a huszárság erkölcsi szabályait, maradjon továbbra is hű szellemiségéhez.
Csipán Csaba elmondta, hogy lesz még találkozó Rigmányban – tegyük hozzá, szervezettebb formában akár idegenforgalmi érdekességé is válhatna az esemény, amely a festői környezetben fekvő faluba vonzaná azokat, akik "feltöltődni" járnak Erdélybe.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)2013. december 10.
Gub Jenő, a tudós, pedagógus élő emlékezete
"… mindnyájunknak kötelességünk – ha csak egy homokszemet is – odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez."
(Orbán Balázs)
Nehéz feladatra vállalkozik, aki a szovátai Gub Jenő pedagógus, biológus szakember emlékének felidézésére, felrajzolására vállalkozik. Mindjárt két irányból is nehézségekbe ütközik. Jenő bácsi nemcsak hivatásos tanár volt, aki generációknak adott át szakszerű és pontos ismereteket, vagy mutatott emberi, erkölcsi példát, hanem tudományos körökben elismert szakemberként is hírnevet szerzett magának.
Pontosan tíz éve annak, hogy szeretett városában, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban megkapta a pedagógusoknak járó legnagyobb elismerést, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár Díját. Az életműdíjat 2003. november 15-én vehette át a szövetség elnökétől, Lászlófy Pál Istvántól, azért az áldozatos munkáért, melyet tanárként, igazgatóként Borszék-Hollósarkán, Székesen, Nyárádremetén, majd nyugdíjazásáig Szovátán végzett. "Rendkívüli elégtételt jelent számomra, hogy Gub Jenő tanár úr átveheti az Ezüstgyopár Díjat. Épp olyan felemelő érzés, mint amikor a mesék világában a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, és a legkisebb fiú elnyeri érte méltó jutalmát" – írja a méltató beszédben Geréb Éva szovátai pedagógus.
Gub Jenő szerette hivatását, nem csak szakmának tekintette a pedagógiai pályafutást, mert hivatás ez a javából, pedagógusnak születni kell, nem csak azzá válik az ember. Óráit nem a fegyelmezéssel kellett töltenie. Annyi türelem talán egy pedagógusban sem volt, mint benne. Szerette a gyerekeket, figyelt rájuk, sosem ismert fáradtságot, az unalom számára ismeretlen fogalom volt: "Az Isten olyan foglalkozást adott, ami sosem fárasztott ki!" – mondogatta gyakran.
Pedagógusi életműve mellett, mely leginkább a keze alól kikerülő generációk tudásában, emberi tartásában mérhető fel, tudósként is megállta a helyét a nagy egyetemi központok, kutatóintézetek szakemberei mellett. Gub Jenő előbb volt biológus, mint hogy a biológia- földrajz szakot az egyetemen elvégezte volna, a környezete, a természet iránti vonzalma tette őt kistérségünk legjobb biológusává. Szakmai téren az etnobotanika, etnozoológia terén alkotott egyedülállót, mindezt nem szakbarbársággal végezte, nem öncélúan, hanem átadta tudását írásaiban, előadásaiban, hogy a nagyobb közönség, érdeklődők is megismerhessék ezt a csodálatos világot. Különleges módon ismerte a sóvidéki ember szoros kapcsolatát a természettel, és lehet, hogy ez még nagyobb csodálattal töltötte el, mint maga a természet.
Komoly szakmai hagyaték maradt utána, melyet megjelent kötetei, tanulmányai, népszerűsítő írásai jeleznek. Munkájának és életútjának feltérképezésére a szovátai Teleki Oktatási Központ keretében működő Sóvidék kulturális folyóirat szerkesztősége vállalkozott. Méltó, hogy egy ilyen pedagógus, tudós műveinek bibliográfiáját összegyűjtsük, eddig meg nem jelent kéziratait digitalizáljuk, elérhetővé tegyük, és biográfiáját megjelentessük, hiszen bizonyára ezekkel is a közössége érdekeit kívánta volna szolgálni. Ezt a példát követte felesége, Gub Rozália tanítónő is, amikor megmaradt köteteit a Teleki Oktatási Központnak adományozta, hogy a jövendő generációk szellemi épülését szolgálják ajándékkönyvek formájában.
Szolláth Hunor
Népújság (Marosvásárhely)2014. július 21.
Gazdag kulturális kínálat, így koncertek, táncház, borkóstoló, könyvbemutatók és kézműves tevékenységek is várják a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktábor résztvevőit - közölte az MTI-vel Popa Ilona, a Tusványos programfelelőse.
A kedden kezdődő rendezvény egyik legkiemelkedőbb kulturális programja a Fölszállott a páva című verseny gálaműsora, amelyre szombaton koradélután kerül sor. Popa Ilona elmondta, hogy a kulturális programkínálatban egyebek mellett fontos helyet kap a táncház, amelyet többek között Pál István Szalonna és bandája biztosít.
A szabadidős tevékenységek közül fontos helyet kapnak az esti koncertek. Többek között fellép a Tankcsapda, az Edda, a Quimby, Rúzsa Magdi, Baricz Gergő, az Intim Torna Illegál, a Vad Fruttik, a Role, a Heaven Street Seven és a Pannonia AllstarsSkaOrchestra. A programfelelős elmondta, hogy a Kisszínpadon fiatal erdélyi együtteseknek is fellépési lehetőséget biztosítanak.
Napközben animációs filmeket vetítenek a Nagy-Moholy Művészeti Egyetem diákjainak munkáiból, de rajz- és játékfilmek is várják a kikapcsolódni vágyókat. Különböző sátrakban kézműves tevékenységeket lehet folytatni, lesz vallásos tematikájú sátor, de a kismamáknak szóló programokról is gondoskodtak a szervezők.
Lesznek úgynevezett életút beszélgetések, amelynek egyik meghívottja Barabási Albert-László fizikus, a bostoni Northeastern University kutatója. Egyebek mellett kerekasztal-beszélgetést tartanak a kolozsvári magyar diákok fogyasztói tudatosságáról, a táborban bemutatják a Nőileg című erdélyi női magazint, valamint a Székelyföld című kulturális folyóirat 200. számát.
Tusványos - Koncertek, táncház, borkóstoló, könyvbemutatók és kézműves tevékenységek is várják az érdelődőket
Bukarest, 2014. július 21., hétfő (MTI)2014. augusztus 15.
Erdélyi és magyarországi turnékkal kezd a Hargita együttes
Rövid vakáció után augusztus 16-án egy szentábrahámi előadással kezdi újabb évadját a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – tudtuk meg András Mihály igazgatótól.
A csíkszeredai csapat egyelőre nem készül újabb folklórműsorokkal, mivel az előző évad ilyen szempontból rendkívül termékeny volt, és nem játszottak ki mindent – véli az együttes vezetője.
„Sok tartalékműsorunk van, mint például a Vándorúton, A sóvidéki kalapács, a Madéfalvi veszedelem és a Júlia szép leány. Ezeket igénylik sokan, a János vitézt is kérik még, így felesleges, hogy a próbatermekben töltsük az időt, ehelyett turnékra készülünk. – hangsúlyozta András Mihály. – Persze azért az új műsorokra is gondolunk, legalábbis terv szintjén. Jelenleg a gyergyói származású Kelemen Lászlóval, a Hagyományok Háza igazgatójával egyeztetünk, aki az Örökségünk című előadásunk zenei szerkesztője volt. Az új évadban mindenképpen szeretnénk Kelemennel egy előadást készíteni, ennek a koreográfusa valószínűleg Szűcs Gábor lesz.”
Szentábrahám után augusztus 30-án a Gyimesekben, a 9. Csángó Túrós Puliszka Fesztivál keretében lépnek fel, az eseményről közvetít a Román Televízió bukaresti stúdiójának magyar adása is.
Szeptember 12-én egy több mint kéthetes turnéra indulnak Magyarországra. A Vándorúton, a János vitéz és az Örökségünk című műsorokkal szerepelnek több mint tíz helyszínen, többek között Budapesten a Művészetek Palotájában (Müpa), a Nemzeti Táncszínházban, a Hagyományok Házában, valamint Mórahalmon és Szegeden.
Októberben és novemberben az együttes a kiemelt programjaira készül. Október 16. és 19. között az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának a Hargita együttes lesz a házigazdája. „Fontos Csíkszeredának ez az esemény, mert éppen a 10. találkozóról van szó, ilyenkor a hivatásos együttesek a legerősebb oldalukat szokták mutatni, másfelől ez a rendezvény számunkra szakmai fórumként működik” – mondta az együttesvezető.
Az Erdélyi Prímások Találkozóját november 13–14-én szervezik, ezzel kapcsolatosan András Mihály kiemelte, hogy tavaly Pávai István zenekutató közreműködésével új lendületet kapott a rendezvény. Idén is meghívják a szakembert, hogy az adatközlő prímások napját segítse, moderálja. Még egy kiemelt meghívottra számítanak, Pál István (Szalonna), a Magyar Állami Népi Együttes prímása is jelezte, hogy ott lesz a rendezvényen. A kárpátaljai származású zenészt legutóbb a Fölszállott a páva népi tehetségkutató műsorban hallhatták muzsikálni a népzene kedvelői.
Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)2014. augusztus 24.
Több mint plébániatörténet
Derzsy András A székelyudvarhelyi Szent Miklós római katolikus plébánia rövid története a kezdetektől napjainkig című könyve, mely (amint az előszóban olvasható) „15 éve tartó gyűjtőmunka eredménye”, több, mint plébániatörténet. Több, mert századokat átfogó korrajz is egyben, s nemcsak Székelyföld szóban forgó jelentős egyházközségéről, hanem az egész erdélyi egyházmegyében lezajlott jelentősebb eseményekről, illetve történelmet alakító egyházi és világi személyiségekről.
A kötet első része a plébánia közel hét évszázados múltjáról szól (az első írásos feljegyzés 1332-ből való), s ezen belül: keletkezése feltételezhető időszakáról, a reformációtól a jezsuita rend beszüntetéséig (1773) tartó küzdelmes korszakról, valamint a gyönyörű templomot fölépíttető papról, Kadicsfalvi Török Ferencről, aki 1774–1804 között volt székelyudvarhelyi plébános. (1793. május 27-én Gróf Batthyány Ignác püspök szentelte fel a reneszánsz, barokk és késő rokokó elemeket is magán hordozó istenházát).
A könyv másodikés nagyobbik részét kifejezetten a 20. század tárgyalásának szentelte a szerző. Gróf Mikes Jánossal kezdődik a két világháborút is átélt vérzivataros udvarhelyi 20. század, aki 1906–1911 között volt főesperes és plébános. Az ő idejében épült fel egyébként a ma Tamási Áron nevét viselő római katolikus gimnázium. Sorrendben őt követték: Pál István (1911–1934), Sándor Imre (1934–1939), akit később Márton Áron általános püspöki helynökké nevezett ki. A Gyulafehérvárra áthelyezett főpapnak Sass Antal (1939–1968) lett az utóda. Átmenetileg Leitner János volt egy ideig az iskolaváros lelkipásztora. Őt követte László Ignác, 1978-ig, majd Erdély későbbi első érseke, Bálint Lajos, és a titokzatosnak vélt betegségtől súlyosan megkínzott, nagy hírnevű Pálfi Géza (1981–1984).
Derzsy András egyik lapalji megjegyzése szerint 1982–2007 között, tehát jórészt Pálfi idejében (is!) a plébánia alkalmazottja volt, s mint ilyen, a korabeli történések egyik fontos szemtanúja.
Pálfi Géza halála után a 20. század utolsó udvarhelyi plébánosát Jakab Antal püspök nevezte ki Kovács Sándor, jelenlegi kolozsvári plébános személyében. Az azóta eltelt viharos időket és az ő ottani 23 éves közösség- és templomépítő tevékenységét jól fejezi ki az általa felújított plébániaépület nyugati falán olvasható felirat szövege: „Régi idők viharait kibírtam állva szilárdan – megújítva leszek oltalom, újra erős.”
A könyv harmadik részében szó esik még az Udvarhelyhez tartozó leányegyházakról, az egyesületi életről, az egyházközség dalárdáiról és kántorairól, valamint katolikus iskoláiról, az egyházközség birtokairól és legutoljára, de nem utolsósorban a papok és hívek végső nyughelyéről, a temetőről.
Pálfi Géza betegségéről és haláláról
Részlet Derzsy András könyvéből
1983 augusztusában betegség vett erőt rajta, gyakran belázasodott, néha be is sárgult. A feleségem ekkor még a kórházban dolgozott asszisztensként, és hosszas rábeszélés után orvoshoz vittük. Alapos vizsgálat után, a betegség ismerete nélkül engedték haza. November hónapban ismét kórházba került, akkor a fertőzőosztály főorvosa, dr. András Zoltán sárgaságra gyanakodott, és ebben az irányban próbálta kezelni, de sajnos, eredmény nélkül.
Karácsony előtt két héttel engedték ki a kórházból: értse meg, nem tudom, mi baja lehet Pálfi plébánosnak – mondta a főorvos a feleségemnek. Otthon ágyban feküdt, a láza nem jött le. Karácsony vigíliáján felkelt, mert az ünnepek alatt misézni akart. Az éjféli szentmisét a következőkkel kezdte: néhány perccel ezelőtt minden valamire való rádió azzal köszönt, hogy boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. Ez a bátor kijelentés, mellyel a Román Rádióra célzott, mindenkit meglepett, mert – mivel karácsony első napja vasárnapra esett, és akkoriban a gyárakban a vasárnapi munka is kötelező volt –, ilyen bátor kijelentés szokatlan és veszélyes volt. Másnap a nagymisét ugyancsak ő végezte, de már 40 fokos lázzal. A szentmise bevezetőjében kérte a híveket, hogy emlékezzenek meg azokról, akik saját hibájukon kívül nem vehetnek részt a szentmisén, mert a kormány intézkedése folytán dolgozniuk kell. Ez még nagyobb meglepetést okozott. Ez volt az utolsó nyilvános szentmiséje. A hívek többet nem látták őt.
1984. január 2-án a kadicsfalvi plébános – Pálfi Géza falujabelije – Simon Dénes, kocsival vitte Marosvásárhelyre a kórházba, ezen az úton Kovács Judit főasszisztensnő kísérte el. Marosvásárhelyen már várta Gáspár Mária mallersdorfi nővér, és beutalták az egyes klinikára. Ettől kezdve elindult a szóbeszéd, hogy a plébánost letartóztatták a karácsonyi kijelentései miatt. Sokan azt feltételezték, hogy Temesvárra vitték börtönbe. Hetente látogattam, telefonon közölte, hogy mire van szüksége. Egy alkalommal megjegyeztem, hogy nem is tudom, mit keresek én Marosvásárhelyen, amikor otthon azt mondják, hogy Temesváron van, mert az állambiztonsági szervek, a Securitate börtönbe csukatta. Nagy kacagásba tört ki, hogy miket híresztelnek róla. Minden egyes látogatásomkor közöltem vele az újabb és újabb fejleményeket, amiket távollétéhez fűztek. Annyi bizonyos volt, hogy a kórteremben, ahol feküdt, egy securitatés is feküdt, aki figyelte, hogy kik járnak hozzá és miről beszélgetnek. Az orvosok figyelmeztették is erre Mária nővért, hogy tudjunk róla. Egyik ottlétem alatt sokat beszélgettünk erről, és akkor elmondta, hogy gyulafehérvári tartózkodása alatt több ízben is kihallgatták, kényszeríteni akarták, hogy szálljon szembe Márton Áron püspökkel, de Udvarhelyen egyszer volt csupán a rendőrségen, amikor odaköltözött, és a személyi igazolványba be kellett íratnia az új tartózkodási helyét.
Március elsején átszállították az egyetemi klinikára, hogy megműtsék, de ott sem fedezték fel betegségének okát. Ide is kísérte a megfigyelő. Az orvosok lemondtak róla, és közölték Lestyán Ferenc marosvásárhelyi főesperessel, hogy felkészülhetnek a legrosszabbra, mert a plébánost nem tudják megmenteni. Ezt közölte az udvarhelyi plébánián szolgálatot tevő Réthi György káplánnal, és kérte, hogy a ruháját vigyük oda, hogy ha bekövetkezik a halála, legyen mibe felöltöztetni. Magam vittem el a ruháit, ekkor látogatóba jött Csató Béla sepsiszentgyörgyi plébános is, akit megkért Léstyán, hogy közölje Pálfival az orvosok megállapítását, hogy egy paphoz illően tudjon felkészülni a nagy találkozásra. Csató vállalkozott e nem könnyű dologra – mint jó barátja –, tudatta Pálfival a rideg valóságot. Csendben és nyugodtan vette tudomásul, csupán egy könnycsepp gördült le az arcán, majd megköszönte az őszinte baráti figyelmeztetést.
Március 10-étől többször elvesztette eszméletét, félrebeszélt, és 13-án reggel háromnegyed kilenckor meghalt. Azonnal közölték velünk, mi pedig értesítettük az édesanyját és rokonait. Az egyik unokatestvérének volt egy IMZ gépkocsija, azzal mentünk utána. A kórház hullaterméből kihozták, Mária nővérrel felöltöztettük, közben részvétnyilvánításra odajött hozzánk a boncolóorvosa, egy katolikus magyar ember, ő tudatta a fel nem ismert betegség okát: mirigyrák okozta halálát. A gyomra tele volt alma nagyságú mirigyekkel.
Délután 5 órára érkeztünk haza. A templom előtt közel száz hívő várta a koporsóban hazaérkező plébánosát. Harangszó közben vittük be a templomba, s ott ravataloztuk fel. A temetés napjáig, 15-éig, egész nap tele volt a templom azokkal, akik utolsó búcsút akartak venni tőle. Ezek között nemcsak katolikusok, de más felekezetű hívek is voltak, és természetesen nem hiányoztak a Securitate emberei sem.
A temetés napja egybeesett a magyar szabadságharc ünnepével, amit abban az időben Romániában tilos volt még emlegetni is. A temetési menet egy igazi magyar papot és hazafit gyászolt, és ugyanakkor ünnepelt is. Délelőtt 11 órára zsúfolásig telt a templom: több mint kétszáz pap volt jelen. A temetési szentmisét, szertartást és szentbeszédet Bálint Lajos segédpüspök végezte. A volt osztálytársai vállukon vitték a koporsót a sírig, és a többi, Udvarhelyen szolgálatot tevő pap mellé temették.
Temetése után néhány nappal a Szabad Európa Rádió úgy jelentette be, hogy Pálfi Gézát az udvarhelyi Securitatén agyonverte egy Fekete István nevű „szekus”, a mája leszakadt, és meghalni vitték a kórházba. Minket, a plébánia alkalmazottait, főleg Illyés István kántort és engem az utcán állítottak meg az emberek, hogy mondjuk meg az igazságot, ami Pálfi Gézával történt. Bármennyire is ragaszkodtunk a valósághoz, senki nem hitt nekünk, azt mondták, hogy félünk a Securitatétól és azért nem merünk nyilatkozni.
Jakab Gábor, Vasárnap (Kolozsvár)2014. október 3.
Nyílt levél a marosvásárhelyi RMDSZ-tanácsosoknak
Hatékony érdekképviselőetet követelnek a civilek a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport és a CEMO október 1-jén nyílt levelet intézett Marosvásárhely városi tanácsának RMDSZ-es képviselőihez. A címzettek Karácsony Erdei Etel, Józsa Tibor, Soós Zoltán, Gombos Csaba, dr. Bakos Levente-Attila, dr. Benedek István, Törzsök Sándor László, dr. Kikeli Pál István és Haller Béla. Az érdekérvényesítő csoport nehezményezi, hogy azon a találkozón, amelyen a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztéséért gyűjtött támogató aláírásokat átadták Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének és Peti Andrásnak, Marosvásárhely alpolgármesterének, a városi közgyűlés egyetlen tagja sem vett részt, s úgy véli, a tanácsosok "közömbösek az ügy iránt".
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport a közelmúltban adta át a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét (az ügy szakmai tanácsadója a Civil Elkötelezettség Mozgalom) támogató aláírásokat Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének és Peti Andrásnak, Marosvásárhely alpolgármesterének. A nyilvános átadásra a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-es képviselőit is meghívták, akik "Marosvásárhely létfontosságú ügyeinek megoldásában döntési joggal rendelkeznek". "A kétnyelvű utcanévtáblák ügye nem oldódhat meg a városi tanácsosok hatékony és a közösség iránti elkötelezett munkája nélkül, ezért is tartottuk fontosnak, hogy Önök is jelen legyenek az átadáson" – áll a nyílt levélben, amelynek szerkesztői a petíció aláírásainak nyilvános átadását fontos mérföldkőnek tekintik, jó alkalomnak arra, hogy a magyar közösség érdekeit képviselőni hivatott tanácsosokkal közösen áttekintsék az ügy eddig lépéseit, a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséhez szükséges további feladatokat, kötelezettségeket.
"Szilárd meggyőződésünk, hogy a valós kétnyelvűséget tükröző utcanévtáblák nem kerülhetnek helyükre az Önök hatékony és jól összehangolt munkája nélkül. Az ügy elindításánál az általunk megfogalmazott petícióban Peti Andrást, az RMDSZ frakcióvezetőjét szólítottuk meg, az ügy támogatása és képviselőete azonban nem az alpolgármester egyszemélyes és kizárólagos kötelezettsége" – jelenti ki levelében a Kétnyelvű utca-névtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport, nehezményezve, hogy "az elmúlt évek során Önök közül alpolgármesteri illetve városi tanácsosi minőségben gyakran nyilatkoztak a kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatban, viszont a sajtónyilatkozatokat mindeddig nem követte érdemi megoldás". Továbbá hangsúlyozzák, hogy a csoport által szervezett nyilvános átadáson a tanácsosok közül senki sem jelent meg, elektronikusan elküldött meghívóikra egyetlen válaszlevél sem érkezett. "Telefonos érdeklődésünk során Önök közül egyesek arra hivatkoztak, hogy az átadás napján külföldön lesznek, mások azt mondták, eljönnek, és mégsem tették, volt, aki azt mondta, mindent megtesz, hogy eljöjjön, de végül senki sem jelent meg. Összegzésképpen kijelenhetjük, hogy Önök részéről az ügy iránt közömbösséget tapasztaltunk". A levél szerkesztői felhívják a figyelmet, hogy a jövő évi városi költségvetésbe bele kell foglalni a táblák kihelyezésének anyagi fedezetét, és a költségvetés elfogadásához minden egyes RMDSZ-es városi tanácsos szavazatára szükség van.
"A költségvetés megszavazása mellett csoportunk javaslatot tett a 2007-ben tanácsi határozattal elfogadott kétnyelvű utcanévjegyzékben szereplő utcanevek kijavítására is, ugyanis a jelenlegi jegyzék számos fordítási hibát tartalmaz. Reméljük, hogy minden általunk javasolt lépést, melyek szavatolják az utcanévtáblák ügyének megvalósítását, kellő megfontoltsággal kezelnek, és a közeljövőben hatékony érdekvédelmi lépéseket tesznek majd az ügy sikeres megoldása érdekében, hiszen Önök nélkül ez az ügy bukásra van ítélve". A nyílt levélben felszólítják a tanácsosokat, hogy fogjanak össze, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a város magyar közössége végre anyanyelvén olvashassa a város utcaneveit. "Jelenleg az RMDSZ-frakció a városi tanács legnagyobb frakciója. Kérjük, hogy ezt a helyzeti előnyt fordítsák a közösség javára, és a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét valós tettek formájában tűzzék mielőbb zászlajukra" – írja a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport tagjainak és a CEMO munkatársainak nevében Barabás Miklós, a csoport szóvivője.
A nyílt levélben felvetettek kapcsán megkérdeztük Peti Andrást, a városi tanács RMDSZ-frakcióvezetőjét, aki elmondta, örvendetesnek tartja, hogy a politikai szereplőkhöz hasonlóan a civilek is következetesen és kitartóan küzdenek a kétnyelvűség és az anyanyelvhasználat érdekében. "Én így értelmezem a nyílt levelüket. Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, csapatmunkára van szükség mind a politikusok, mind a civilek részéről. Bízom tanácsoskollégáimban, abban, hogy mindenkinek szíve ügye e kérdés megoldása" – jelentette ki. Törzsök Sándor László sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem tudott részt venni a nyilvános átadáson. "A munkaidőben szervezett események idején nehezen tudok elszakadni munkahelyemtől" – mondta. Hangsúlyozta, értékeli, amit a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport és a CEMO civil mozgalomként tesz, erre mindenkor szükség van egy társadalomban. "Tanácsosként, és ebből kifolyólag a lehetőségeink korlátait figyelembe véve, már tettünk és ezután is megtesszük azokat a lépéseket, melyek tőlünk függnek az önök által felvetett ügy megoldása érdekében" – tette hozzá.
Soós Zoltán kérdésünkre elmondta, a frakción belül le vannak osztva a feladatok, a kétnyelvűségi ügyekkel Peti András alpolgármester foglalkozik, aki frakcióvezető és a városi RMDSZ elnöke is egyben. "Mi ezeket az ügyeket a tanácsban támogatjuk, a tanácsüléseken is igyekszünk két nyelven felszólalni, szorgalmazzuk a tolmácskészülék mihamarabbi beszerzését. Azt viszont tudni kell, hogy a polgármester kénye-kedvén múlik, hogy mikor milyen táblát tesznek ki. A marosvásárhelyiek előtt jól ismert, hogy a hivatal alkalmazottai, igazgatói a polgármester utasítása nélkül semmit nem vállalnak fel. Sajnos nem sikerült eljutnom az aláírások átadására, bár előzőleg valóban egyeztettünk ez ügyben. A kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését feltételként kell szabni a polgármesternek ahhoz, hogy támogassuk a városi kérdéseket. Jelenleg úgy érzem, a kétnyelvű utcanévtáblák ügye megakadt, és amíg nincs egy tiszta, egyértelmű stratégia, nem is oldódik meg. Határozottabb fellépésre van szükség. Személyesen, tanácsosként amit tudok, megteszek, a múzeumigazgatói hatáskörömben a kétnyelvűség biztosított. Értékelem, amit a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport és a CEMO csinál, ők a társadalom belső hangja, amire oda kell figyelni, elsősorban a magyar közösséget képviselő RMDSZ-tanácsosoknak" – tette hozzá Soós Zoltán.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)